Nem minden böngésző támogatja a script-ek használatát.(Bízzunk benne, hogy a XX.században már minden böngésző támogatja.)
 Igaz némelyik az oldalra történő belépéskor felteszi felhasználó felé a kérdést, hogy engedélyezi-e ezek futtatását?
 Ha felhasználó engedélyezi, akkor semmi gond.
 Azok számára, akik még  scripet nem támogató böngészőt használnak, alternatív megoldást nyújt, a következő elem: 
<noscript> Szöveges megjegyzés </noscript> 
 
A noscript elem nyitó- és záró jelölőeleme közé,  szöveges megjegyzést tehetünk. 
Ez a szöveg akkor jelenik meg, ha a böngésző nem tudja futtatni a script-et.
Mi az állandó és a változó közötti különbség?
- Állandó:  Mindig fix, azaz állandó értékkel dolgozunk.
- Változó:   Minden alkalommal más az érték, azaz változó értékkel dolgozunk.
Definiálás, azaz létrehozás:
var kulcsszóval. Példa: var ékezet nélküli azonosítónév = 5; Változó. Létrehozása után, módosítható de nem semlegesíthető. const kulcsszóval. Példa: const ékezet nélküli azonosítónév = 5; Állandó. Létrehozása után, nem módosítható, de semlegesíthető. let kulcsszóval. Példa: let ékezet nélküli azonosítónév; Változó. Érték nélküli változó. Létrehozásakor vagy utána, kap értéket. Vagy kulcsszó nélkül. Példa: ékezet nélküli azonosítónév = 5; Változó. Létrehozása után, módosítható vagy semlegesíthető.
Változókat be kell vezetni(deklarálni).
Bevezetéshez a var kulcsszót kell alkalmaznunk. Változónak és állandónak, egyenlőségjel (=) közbeiktatásával, értéket kell adni.
Példa: var x=3;  vagy szöveggel, var iksz=3;
Bevezetés után:
Állandó és változó, a műveleti jelek bármelyik oldalán állhat.
A következő két példa ugyan azt jelenti: x == 2 vagy 2==x 
Példa: 
Az "x", azonosítóval rendelkező adattároló, lehet változó vagy állandó. 
Ha az x, egy fix értéket képvisel, állandónak hívjuk.
Ha az x értéke, minden alkalommal más és más, változóról beszélünk.
Ha x helyére szöveget írunk, akkor kifejezésnek hívjuk, és ez is lehet állandó, vagy változó.
Foglalt kifejezések:
 Ezeket a program használja különböző műveletek, utasítások végrehajtására, azaz ilyen elnevezést nem alkalmazhatunk változók vagy más műveletek azonosító névvel való jelölésére.
JavaSript programokat hól helyezzük el: 
-	Közvetlen az adott html - fájl, head szakaszában
-	Közvetlen az adott html - fájl, body szakaszában
-	Külső JavaSript fájlban, melynek kiterjesztése js. (Ez az elterjedtebb, és nem foglal helyet a html fájlunkban, ezáltal az jobban áttekinthető).
JavaSkript programjaink megírása:
-	Ha programjainkat head vagy body szakaszban helyezzük el, akkor <script > elemek között kell megírni.
Példa:
<script language="JavaScript" type="text/javascript"> 
Ide írjuk be, programunkat.
</script>
-	Ha külön JavaScript, azaz js fájlban, akkor nem kell a <script> elemeket alkalmazni.
JavaSkript programjaink megírásának lehetőségei:
-	Teljesen önálló, azaz saját stílusú programot írhatunk (szabályok betartása mellett)
-	Önálló, plusz beépített JavaScrit függvényt vagy függvényeket alkalmazunk.
-	Külső, azaz harmadik személytől származó JavaScriptet alkalmazunk. (Természetesen, ha a külső JavaScript, bárki számára, szabadon felhasználható)
Ahhoz, hogy programjaink, XHTML oldalon megjelenjenek, úgymond meg kell őket hívni.
Meghíváshoz, különféle utasítások állnak rendelkezésünkre.
Néhány példa:
- A program feladatának kiíratásával. 
Például a következő utasításokkal: 
document.write () 
id.innerHTML =   vagy id.innerHTML += 
alert ()
confirm () 
prompt () 
jQuery változatnál: ( Ez a JavaScript továbbfejlesztett változata.)
$("#id").html() 
A Javascript forráskódokat a HTML-fájlba kell elhelyezni. (Lásd lejjebb a megjegyzést.)
<head>
<script [language=nyelv]> Ide írjuk programunkat </script> tagok között
</head>
Az ide helyezett kódot a böngésző azonnal végrehajtja. 
Természetesen, ha itt függvényt definiálunk, akkor az csak definiálásra kerül, végrehajtásra nem!
Ezeket így is meghivhatjuk:
HTML lap betöltésekor: <body onload=xxxxxxxx()>
 
Linkkel is el lehet indíttatni: <a href=\"javascript:xxxxxxxx();\"> programkör beírása</a>
- A program függvényének meghívásával. 
Példa:
<script language="JavaScript" type="text/javascript">  Függvény azonosító neve  </script>
Külön js fájlban megírt programunk esetében:
- A teljes JavaScript, azaz js fájl meghívásával 
Példa: (elhelyezése: HEAD vagy BODY szakaszban) 
<script language="JavaScript" type="text/javascript" src="js_fájl_neve.js"   >  </script>
Eseménykezelőbe
Bizonyos objektumoknak, lehetséges megfelelő eseménykezelőt megadni.
 
Ezek a HTML-definícióban egy újabb attribútumként jelennek meg, ezek értéke maga a Javascript forráskód, karakterláncként.
 
Ha az itt szereplő kifejezés értéke hamis, azaz false, akkor az objektum funkciója (pl: űrlap elküldése) nem lép működésbe; ahhoz, hogy minden működjön benne (pl: státuszsor átállítása), igaznak, azaz true-nak kell lennie.
 
Az itt elhelyezett kód esetében az aktuális objektumra hivatkozunk (this: ez a kulcsszó mindig az aktuális objektumra hivatkozik), aminek az eseménykezelőjét mint változót bevezetjük a var kulcsszóval, azaz definiáljuk.
Az eseménykezelők nem függvények, Javascript kódból nem hívhatók!
 
Viszont lehetséges őket értékadással átállítani; ekkor az objektumnak az eseménykezelő kisbetűs nevének megfelelő mezőjéhez kell a megfelelő függvény nevét hozzárendelni.
Javascriptes entitásba
A következő módon: &{kifejezés};
Hasonlóan a HTML-esekhez (tehát ez HTML-parancsokban is alkalmazható!).
 
Ekkor a kifejezés kiértékelődik, mint Javascript, és az eredmény felhasználásra kerül, mint HTML-ben.
Internet-címekben, a javascript: előtaggal
<a name=15> tetszőleges internet-cím </a>
 
Ha egy internet-címben ezzel az előtaggal Javascript forráskódot adunk meg, akkor az kiértékelésre kerül, és az eredmény adja meg a tényleges címet.
 Ha a kifejezésnek nincs értéke, akkor nem történik meg a hivatkozás. 
Megjegyzés, a  forráskód elhelyezésével kapcsolatban.
A régebbi böngészők, nem érthetik ezt a parancspárt,
<head>
<script language="JavaScript" type="text/javascript">
Ide írjuk programunkat  
 </script>
</head>
Ezért szokás közéjük kerülő Javascript forrást HTML-megjegyzésbe rakni, ami nem akadályozza meg a fordításukat, és a régi böngészők sem írják ki.
 Ezek számára használható a következő jelölő címke, azaz parancspár:
 <NOSCRIPT>Ez a program az Ön böngészőjében nem működik. Kérem, látogasson el a következő weboldalra. (www.azert_is_megtanulom.hu/)</NOSCRIPT>
<head>
<script language="JavaScript" type="text/javascript">
Ide írjuk programunkat  
<NOSCRIPT>Ez a program az Ön böngészőjében nem működik. Kérem, látogasson el a következő weboldalra. (www.azert_is_megtanulom.hu/)</NOSCRIPT>
 </script>
</head>
 
A parancspárok közé írt szöveget, csak a régebbi böngészők  jelenítik meg.
A LANGUAGE alapértelmezésben "JavaScript", ha későbbi verziókat használunk, akkor lehet még "JavaScript1.1", "JavaScript1.2" és stb. is.
Megjegyzés:
Objektum =
Html-ben: Minden kezdő és záró html elemmel határolt terület.
JavaScriptben, a változókat is ezzel emlegetik.
A string = Olyan szövegnek minősül, melyet billentyűzetről beírhatunk. Ide tartozik a szóköz is.
| true vagy false | konstansok, igaz vagy hamis értéket határoznak meg. | 
| this | ez mindig az aktuális objektumra hivatkozó változó. | 
| null | a semmilyen objektumra hivatkozik. | 
| void(kifejezés) | kiértékeli a kifejezést, majd elnyeli az értékét, aminek következtében a teljes kifejezésnek nem lesz értéke. | 
| typeof(objektum) | egy stringet ad vissza, ami a kifejezés típusát jellemzi. | 
| new típus(paraméterek) | értéke egy új objektum a megadott típusból, a megadott paraméterekkel (ezeknek jelentése típusonként változó). | 
| return [kifejezés] | függvényből visszatér a megadott kifejezés értékével, vagy érték nélkül. | 
| function név(paraméterek) { utasítások; } | Definiál (Létrehoz) egy adott nevű függvényt. Paraméter nem kötelező. A paraméterek a függvény belsejében mint változók, felhasználhatók. | 
| var név [= kifejezés] | definiál egy változót. Ha még nincs ilyen nevű, akkor a var elhagyásával egy értékadás is definiálhatja. | 
| eval(string) | kiértékeli a megadott Javascript kifejezést | 
| parseInt(string) | Egész számmá konvertálja a számsort (123.56789 = 123) és a string elején lévő számsort (123.56789 ezek számok = 123) | 
| parseFloat(string) | 14 tizedesig, lebegőpontos számmá konvertálja a számsort | 
| isNaN(érték) | megadja, hogy az érték, érvényes szám, vagy matematikailag érvénytelen érték. |